Horváth Gyula színész

            Életpályája

Budapesten született 1930. május 10-én Horváth Gyula és Stürzinger Irma gyermekeként. Hatéves koráig Ausztriában nevelkedett. Ekkor került Karcagon élő nagyszüleihez, s csak tizenegy éves korára tanult meg magyarul. Ott járt gimnáziumba is. Érettségi után derült ki, hogy Ausztriában élő szülei miatt osztályidegennek számít, s nem tanulhat tovább. Disszidálni próbált, a határon azonban elfogták, és börtönbe zárták. Ott többször is kegyetlenül megverték, egyszer éppen egy Jézus-rajza miatt.[1]

Szabadulása után pályamunkás volt a vasútnál, majd kubikos egy téglagyárban, később kórházi irodavezető.[2]

Mindig szerette a költeményeket, a felvételin 600 versből választhattak vizsgáztatói. 1951–1955 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol Várkonyi Zoltán, Sulyok Mária, Nádasdy Kálmán, Háy Gyula, és Bodor Tibor voltak a mesterei.

1955–56-ban a Magyar Néphadsereg Színháza, 1956–1959 között pedig a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt. 1959–1963 között a Jókai Színház színésze volt. 1963-tól egy évet a szolnoki Szigligeti Színházban töltött. 1964–1982 között a József Attila Színház művésze, 1982-től a Vidám Színpad tagja volt.

  Forrás:  A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából